Én egyáltalán nem bánom, hogy pár éve nálunk is teljes létjogosultságra tett szert Szent Valentin ünnepe, a szerelem és barátság ünnepe. (Az más kérdés, hogy manapság már mindent hitelben, részletben, kamatban, fogyasztásban és költekezésben mérünk, a szerelemet és a barátságot is, de ez egy másik gondolatmenet kezdő sora volt, és azt most inkább be sem fejezem, mert nem méltó ehhez a szép ünnephez).

Bár ezen a napon talán kicst még nehezebb lehet egyedülállónak lenni, de barátja mindenkinek van, és a hagyomány szerint február 14-én nem csak a szerelmesek, a barátok is ajándékkal kedveskednek egymásnak, hogy megünnepeljék kapcsolatukat.

Azt hiszem, ennél nincs is fontosabb a világon. Nem az ajándékra gondolok, hanem a szeretetre és a kapcsolatokra.

Angolszász ünnepnek tituláljuk, pedig az eredete egészen az antikvitásba nyúlik vissza, és messze-messze, a Föld másik felén is nagy becsben tartják ezt  napot - igaz, nem is erre a napra esik, és nem is pont így.

Kínában például minden holdév hetedik hónapjának hetedik napjára esik Qi Qiao Je ünnepe. Ezen az éjszakán, amikor az Altair és a Vega a legmagasabban ragyognak égbolton, a friss házas menyecskék és hajadonok háziasságukat, szorgalmukat bizonyítandó, girlandokkal díszítik az udvart, és ajándékot készítenek illtos teákból, friss gyülölcsökből, nemes virágokból és rizsporból Niu Lang-nak és Zhi Nŭ -nak, vagy epekednek rituális szertatások során leendő férjük után.

 A legenda szerint Niu Lang, azaz az Altair, egy tréfás kedvű halandó legényke egy éjjel az országúton sétálva hét fürdőző tündért (akik egyébként az egek úrnőjének udvartartásában éltek) vett észre. Ellopta a ruháikat, persze...a tündérek a legfiatalabb testvérüket, Zhi Nŭ -t bízták meg, hogy szerezze vissza a tündérszerkókat. A lány teljesítette is a feladatát, de mivel a legényke teljes pompázatos pőreségében látta meg, kénytelen volt feleségül menni hozzá. És mit ad isten, egészen nagy szerelemre és boldogságra találtak egymásban. Igen ám, de az egek istennője, miután észrevette, hogy egy égi tünemény, egy tündér egy halandó férfival hancúrozik a földön, olyan éktelen haragra gerjedt, hog ykirántotta a hajából a leggyilkosabb hajtűt, és egyetlen suhintással, mély árkot húzva az égen, örökre elválasztotta egymástól a két szerelmes. Így született meg a Tejút, amely a két csillag között húzódik éppen.

Ettől kezdve Zhi Nŭ -nak, az istennő szövőnőjének örökké a folyó egyik oldalán kellett szövögetnie, míg a másik oldalon szerelmese, Niu Lang  a gyermekeiket, az Aquilae-kat nevelgette (a kis Bétát, és a kis Gammát-hát nem édi?)

Ám minden Holdév hetedik hónapjának hetedik napján a szarkák szíve megesik a szerelmeseken, és mindnyájan az égbe röppenek, hogy egyetlen pontot formálva a Deneb csillag fölött (a Hattyú csillagképben) a két szerelmes újra együtt, egymás mellett lehessen, ha csak egyetlen éjszakára is.

Jövőre  augusztus 26-án találkozhatnak újra, legyen szép éjszakájuk:)